A kezdeti tapasztalatokat még csak a ragasztás és a tape fennmaradása terén tudom mondani.
A tapasz könnyen felragasztható, megfelelően ragad. Le is lehet szedni, amennyiben szükséges, nem tépi a szőrt.
A legelső ragasztás keddtől szombatig fennmaradt úgy, hogy azt közben a gazdi másik kutyusa illetve cicusa is megvizsgálta, leellenőrizte. :-) (tehát orr és karomálló)
Egyáltalán nem jelezték a kutyusok, hogy zavarná őket, nem akartak menekülni, vagy leszedni magukról a tape-et.
Ami a plusz vicc (vagy ha kell sors fintora) a két beteg neve Gréti ill. Rozi, de egyik sem az én kutyusom, csak a nevek stimmelnek.
Ami nehezített kutyus esetén: míg az embereknek meg tudom mondani, hogy hogy tartsák a ragasztani kívánt testrészt, addig a kutyusoknál ez nem lehetséges. (Nyilván ezzel nem mondok újat, hisz egy állatorvos vagy kutya-fizioterapeuta ugyanezzel a nehézséggel szembesül. :-) )
Plusz nehezítésként egyik kutyusnál külön figyelni kellett, hogy egyik "kistesó" nyelvét ill. orrát se ragasszam hozzá a páciens hátához... Nem baj, tovább fejlődik a kreativitásom!
Van két képem, bár egyik sem lesz fotótörténeti remek és valószínűleg utólag már a ragasztásokra sem leszek túl büszke, de minden kezdet nehéz.
Gréti
Rozi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése