"Nem számít milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van,
gazdag vagy." (Luis Sabin)


2011. április 28., csütörtök

Bemutató

Hét végén a kutyasuli a gyakorlás jegyében telt. Május 1-én ugyanis szokás szerint bemutatót tartunk a soroksári majálison a Molnár-szigeten.
A suli oldalán ( http://www.mtkutyaiskola.eoldal.hu/cikkek/aktualis.html ) lehet tájékozódni a programról.

Mindenkit szeretettel várunk!!!
Ízelítőül pár kép régebbről (2010 majálisról):





Valamint itt található pár video a 2010 őszi BP CACIB-ról:


2011. április 20., szerda

Bobus

Kaptam szkennelt képeket Bobusról... Amikor ő volt nekünk, akkor még papír alapú fényképek léteztek, a digitális fényképező talán csak az élete vége felé terjedt el. Olyan cuki egy jelenség volt! Mindenki szerette. Igazi kis különc volt. :-)
Egy kiállításon a BNV-n...

Picike a telken

Telken, fiatal korában

Rég volt...

2011. április 19., kedd

2011. április 18., hétfő

Pihe

Pihéről picikori képet tudok most feltenni, frissen a menhelyről kikerülve...

Kutyákok

Még nem is mutattam be a napjaimat bearanyozó kutyákokat!
Először is van Gréti, aki az én szívem csücske, ő lakik velem. Róla már volt kép, és azért még lesz is pár! :-)
Aztán Rozi, aki István kutyája, ezáltal a nevelt "lányom" és a fizioterápiás "próba kutyám". Vele jártunk az egyetemre.
Anyuéknál maradt Müzli (anyakönyvi kivonata szerint Müzlee), aki Zsófi "öreglánya" és Tücsök, aki apuci (az én apukám) pici szeme fénye. :-)
Januárban pedig lett Pihe, akit a Váci menhelyről fogadott örökbe Zsófi, mert kevés volt a kutyalétszám otthon.
Persze emlékezzünk meg a régiekről is, akik már az örök vadászmezőkön...
Időrendben először volt Bobus a bobtail (alias Bonzi Fruzsina Bonny) aki az első kutyusom volt, kissé különc viselkedéssel. A következő pedig Marcipán (Marci), akit 4-5 évesen sikerült befogadni, és majdnem 12 éves koráig élt nálunk.

És a képek:
Először egy video: nem így itattuk Grétit... így játszott :-)

<>
Rozi

Gréti baba

A komoly házőrző Gréti

Marcika boldog

Müzli (balra, fehér mellényben), Tücsi (jobbra fekete subában)

Itt még otthon laktunk (4 éve), és a lányok szóba álltak Grétivel, aki még nem volt 1 éves...

Szimpózium

Szuper volt a szombati szimpózium Székesfehérváron! Sok érdekes előadást sikerült meghallgatni szeparáció témában, sok szó esett a menhelyekről is. Minden kutyásnak csak ajánlani tudom!!!
Vasárnap szintén kimerítő és élménydús nap volt. Reggel kutyasuli, aztán kajakozás, majd végül Pihe és Gréti megismertetése. Na ez volt a legnehezebb! Gréti a maga 40+ kilójával irtózatosan vehemensen tud érdeklődni, leginkább barátságtalannak tűnik ilyenkor. Persze, hogy a szegény kis Pihe-kölyök megszeppent. Végül 2 kör külön séta, és póráz segítségével sikerült odáig eljutni, hogy meg tudták szagolni egymást. Onnan már sima ügy volt, amikor Gréti kiszagolta, hogy kölyök!
Eleve hátrányból indult ugyanis szegény Pihe, mivel még kerítésen keresztül észrevette Gréti, hogy az ő Zsófi keresztmamija egy idegen szerzettel száll ki a kocsiból!
Na de végül jól sikerült a dolog, és Rozival is hatalmasat sikerült játszani. Ha megkapom a képeket, azokat is felteszem ám!

2011. április 15., péntek

Fizioterápia

Szóval mint ígértem, írok Bragolról, de előbb az előzmények...
Tavaly év elején találtam egy izgalmas tanfolyamot, ahol kutya-fizioterápiát lehet tanulni. 2010 júniusában indult a tanfolyam, mi vagyunk az első csoport. A Magyar Kisállat-fizioterápiás Társaság szervezte, az Állatorvosi Egyetemen voltak a képzések. Mivel régóta keresem  a lehetőséget, amivel végre elindulhatok abba az irányba, hogy kutyákkal tudjak foglalkozni hivatásszerűen is, nagyon boldog vagyok, hogy ráleltem erre az iskolára. (Na azért a kutyakiképzés továbbra is érdekelne, de ez talán még érdekesebb.)
A lényeg, hogy a tanfolyamnak már vége, júniusban fogunk záróvizsgázni. Addig is rengeteget kell tanulni (anatómiát, traumát, orthopédiát, fizioterápiát stb.).
Így kerültem kapcsolatba Bragollal és gazdáival. Mivel mindannyian vállalhattunk gyakorlati esetet, én őt kezdtem kezelni. (Nem mellesleg kellett írnunk egy záródolgozatot a választott esetünkből...)
Bragol egy nagyon kedves idősödő kutya hölgy, akinek sajnos gerincsérve lett. Megműtötték, de a műtét után még mindig teljesen béna volt a hátsó fele. A részleteket nem írom le, de sajnos egyáltalán nem volt biztos, hogy valaha lábra fog állni. Most így utólag nagy örömmel mondhatom, hogy sikerült, igaz pár hónapig heti háromszori kezelésre jártam hozzá, és a gazdik is napi szinten csinálták vele a megadott feladatokat.
Sajnos idő közben nagyon csúnya sebet szerzett a jobb hátsó lábán, ami egyszerűen nem akart begyógyulni, mert a kis rosszcsont minden kötést eltávolított, és nem nagyon akarta betartani az utasításokat. Most végre úgy néz ki, hogy sínen vagyunk (ő pedig gallérban) és elindult a javulás. Csak sajnos közben a lábát egyáltalán nem használta, és eléggé megrövidültek az izmai (pedig ez volt az erősebb lába a műtét utáni terápia során). Tehát most újabb terápiát kezdünk a fennálló probléma meggyógyítása érdekében.
Én pedig közben tanulok, tanulok, tanulok...

Bragol


Bragol javul

Na végre írok újra. Nem azért nem írtam eddig, mert nem történt velem semmi, csak így alakult. Még bele kell jönnöm a "blogolásba". Közben voltunk Istvánnal Sopronban, szerencsére gyönyörű időnk volt. Nagyon szuper volt, rengeteget mászkáltunk.
Tegnap pedig 2 hét kihagyás után újra megnéztem Bragolt. (Bragolról írok bővebben, egyelőre annyit, hogy ő az első kutyafizioterápiás betegem.) Végre szépen javul a sebe!!! Talán jövő héten kezelésbe tudom venni a jobb lábát, lesz mit dolgozni vele!!!
Holnap pedig egy Kutyaviselkedés-terápia Szimpóziumra megyek Székesfehérvárra. Nagyon várom, biztos érdekes lesz. Csak szegény Grétike fog utálni, hogy egyedül lesz szombaton! Na majd vasárnap mindent bepótolunk a suliban.