"Nem számít milyen kevés pénzed vagy vagyonod van. Ha kutyád van,
gazdag vagy." (Luis Sabin)


2012. február 1., szerda

Vizslakölyök

Eseménydús hétvégét zártunk, bár a végeredmény számomra nagyon szomorú...
Szombaton, miközben hazafelé autóztunk a bevásárlásból, észrevettem, hogy egy kis vizsla rohangál az autók között. Rögtön megálltunk. Látszólag menekült a gyalogosoktól és mindentől ami mozog. Leguggoltam és hívtam, arra rögtön odajött és egy hatalmas tejszagú puszit lehelt az államra. Körbekérdeztem, senki nem tudta kié. Ott nem hagyhattam, így hazavittük. Hívtam Evelint a vizslamentőktől aztán elmentünk Sükösd doktor rendelőjébe, hátha van benne chip. Nem volt...
A kis vizslafiú 3 hónapos körüli, és nagyon alultáplált... Kapott ajándékba egy féreghajtót biztos ami biztos, én meg jótanácsokat.
Egyelőre abban maradtunk, hogy nálam marad, hátha keresi valaki. Persze rögtön járt az agyam, hiszen régóta szeretnék egy vizslát Gréti mellé. Viszont még sok minden szólt ellene (anyagiak, időhiány), és én drótos vizslára gondoltam, mivel nálam nap közben nem tud a házban maradni... De ha már így alakult, egy-két óra alatt kitaláltam, hogy megpróbálkozom vele, ha nem lesz meg a gazdi.
Grétinek tetszett, és Rozinak is. Mivel ebédre voltunk hivatalosak, inkább Rozinál hagytuk a picit, mert ott be tudnak menni a sufniba melegedni, Gréti meg folyamatosan csak játszani akart vele és ugatta, terelgette. SZóval otthagytuk pár órára. Na ez kár volt. Mire hazaértünk hűlt helye volt. Mivel a kerítés a szökős Rozihoz lett biztosítva, elképzelni sem tudom hol léphetett meg, hacsak nem volt segítsége. A nyomokon nem látszik semmi, tehát 2 eset lehetséges: Kidugta a fejét a kapunk, és valaki kihúzta, vagy Rozi bakot tartott neki, hogy kimásszon. Nem tudom eldönteni melyik valószínűbb.
Még aznap délután keresük három kutyával sötétedés utánig, de semmi. Másnap délelőtt órákig mászkáltunk négy kutyával a környéken, továbbra is semmi. Kérdezősködtünk, stb. de semmi. Györgyi látott egy kék autóban egy kis barna kutyát, de egyáltalán nem biztos, hogy ő volt az.
Úgyhogy csak remélni tudom, hogy valakinél jó helyre került! De azért szomorú vagyok, hogy így történt...
Készült pár kép, bár nem volt egyszerű lekapni a kis örökmozgót:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése