Épp egy nagyon érdekes könyvet olvasok, az írója Farley Mowat. A címe: Meg kell ölni a bálnát?
Nem éppen vidám, ámde rendkívül tanulságos történet.
Ez az író írta többek közt a nagyon humoros Ne féljünk a farkastól! c. könyvet és az Ilyen kutya nincs is!-t is. Szóval olyan afféle magamfajta állatbolondnak való könyvei vannak.
De most nem is ez a bejegyzés lényege. A könyv elején van egy idézet Henry Beston-tól. Ez az, amit feltétlenül meg szerettem volna osztani itt a blogon.
"A bonyolult, mesterséges eszközök segítségével élő, civilizált ember, aki eltávolodott a természettől, tudása lencséjén át szemléli az élőlényeket, s ezért a tollpihét nagyításban, a teljes képet viszont torzultan látja. Lenézzük az állatokat, amiért annyira tökéletlenek, amiért az a tragikus sors érte őket, hogy a miénknél alacsonyabb formát kellett ölteniök. Márpedig ebben tévedünk, igen nagy mértékben tévedünk. Hiszen az állatot nem lehet az emberhez mérni. Az állatok a miénknél sokkal ősibb, sokkal tökéletesebb világban élnek és mozognak, végleges és tökéletes módon, az érzékek olyan terjedelmének birtokában, amelyet mi már réges-rég elveszítettünk, vagy el sem értünk, olyan hangok irányítása alatt, amelyeket mi nem hallhattunk meg soha. Az állatok nem felebarátaink, az állatok nem alattvalóink, az állatok egy más faj tagjai, amely velünk együtt fennakadt az élet s idő hálójában, rabtársaink a világ nagyszerűségeinek és gyötrelmeinek börtönében."
Hát engem ez nagyon megfogott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése