Azért mostanában is szoktunk sétálni. Sajnos a terepviszonyok nem annyira jók, általában hazafelé már dagonyázásba szokott átmenni a dolog. Reggel még fagyos a föld, aztán szépen felenged és mindenki hatalmas sárpapucsokkal ér haza. Mi is és az ebek is. De olyan jól esik a hétvégéken jól kiszellőztetni a fejünket! Hétköznap csak a rövid séták maradnak. De ahogy látom Gréti nem bánja, a hidegben nap közben szinte ki sem dugja az orrát a házából. Rozi sem.
Zsófiéknak végre van autójuk és ők is tudnak jönni sétálni (mert azért tőlük gyalog jó 40 perc lenne elsétálni hozzánk). Így a kutyacsapat Pihével bővült.
Gréti nem érti miért nem dobom végre a kukoricacsutkát (az a kedvenc játéka)
Hány kutya van a képen? Valaki nagyon ravaszul elbújt...
Rozi elfeledkezett magáról és nekiindult az útnak.
Aztán emlékeztettük, hogy ezt nem kéne és rohan vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése