Van egy nagyon szép kutyus, akit mostanság kezelek. Márton, a dobermann. Wobbler szindrómával műtötték, de sajnos nem túl jól sikerült a műtét... Még van remény, hogy lábra áll és mindent meg is tesznek a gazdik ennek érdekében.
Ez az, amiért fontosnak tartom írni róla.
Marci gazdái olyanok, amilyet minden beteg (és egészséges) kutyának kívánnék, igazi nagybetűs Gazdik. Nem azok a majomszeretetes, tutujgatós félék, hanem ésszel és szívvel tesznek meg mindent a kutyáikért - mert Marcin kívül van még kettő kutyusuk. A kutyusok bejárnak a lakásba, de nem teszik tönkre azt. Bújhatnak a gazdihoz, de nem telepszenek rájuk, stb.
De ami a lényeg. Marci nem tud lábra állni, tehát folyamatos ápolásra szorul. Bent fekszik a nappaliban, puha fekhelyen, pelussal. Négy óránként megfordítják, megmozgatják. Betakargatják, kapott a négy lábára vastag zoknit is, mert azért a fekvésben sajnos kihűlnek a lábai.
Ezen kívül rendkívül kreatívan több "gyógyászati segédeszközt" is gyártottak neki:
- Egy hordágyat, amin heti háromszor viszik orvoshoz és mágnesterápiára. Ez erős műanyag ponyvából van, körben kötéllel, ami tartást ad neki, és négy lyukkal, ahol a gazdik fel tudják emelni. Rendkívül használható és praktikus.
- Egy "nyerget", ami tulajdonképpen csak a formája miatt nyereg. Ez egy puha anyaggal és szintén műanyag ponyvával bevont szerkezet, amit a hasa alá téve a négy lába pont leér a talajra. Így segít tartani őt, amíg a lábait próbálja használni. (Sajnos még nem igazán próbálja...)
Valamint még több kisebb hasznos holmit...
Sok olyan gazdi van, aki nem hajlandó ilyesmire pénzt és időt áldozni, pedig sok segédeszköz kapható is. Mindenki példát vehetne Marci gazdáiról!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése